Idrija örökségei

Idrija

A 12.000 fős Idrija egy medencében, dombok között fekszik a karszt- és a szubalpin táj találkozásánál. A higanybányászat fél évezredes történelme a városban rendkívül gazdag és értékes technológiai és kulturális örökséget hagyott maga után.

A város másik nevezetessége, az idrijai csipke pedig néprajzi szempontból igazi kincs, a világ legjelentősebb népművészeti emlékei közé tartozik.

Idrija

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Jani Peternelj

2012 nyarán a város az UNESCO Világörökségek közé is bekerült a higanybányák miatt, melyek a spanyol Almadénnal együtt a világ legnagyobb higanykitermelői voltak. A bányászat pedig hatással volt nemcsak a város gazdaságára, de társadalmi életére és tradícióira is.

Idrija Ljubljanából könnyen megközelíthető, mégis olyan érzést kelt az emberben, mintha a világtól távoli településre érkezne. A turizmus egyre előkelőbb helyet foglal el a város gazdaságában, 2011-ben Szlovénia egyik kiemelt úti céljának is megválasztották.

Aki felkeresi Idriját, biztosan ellátogat a higanybányákba, melyek nemzetközileg is ismertté tették a város nevét. Hogy a világ második legnagyobb higanybányáját mondhatta magáénak, abban a történelem és a szerencse is közrejátszott.

A folyékony fém, a zivo Sebro felfedezése az elbeszélések szerint a 15. században történt, mikor egy vödörkészítő mester, amint egy kis patakban az új vödrét próbálta ki, felfigyelt rá, hogy a hegyből csordogál valami.

Ez a valami volt a higany, ami 235 millió évvel korábban keletkezett az intenzív vulkáni és tektonikus tevékenység következtében. A felfedezés nagy változásokat hozott magával: 1500 kisebb bánya és egy olvasztóüzem jött létre. Elkezdődött a kitermelés, ami fél évezreden keresztül teljes mértékben meghatározta a város és lakóinak életét.

Idrija bánya

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Jani Peternelj

Kiemelkedő minőségben található itt cinóber érc, melynek higanytartalma a 78%-ot is eléri. A bányából elképesztő mennyiségű higanyt termeltek ki, a világ teljes higanytermelésének kb. 13%-a Idrijából származott.

A legtermelékenyebb korszaka a bányának a 18. század vége volt, mikor Idrija egyedül a Habsburg Birodalom gazdasági összteljesítményének 5%-át adta. Ez akkora összeget jelentett, amit arányaiban ma már lehetetlen lenne kivitelezni.

A nemzetközi kereslet a higany iránt azonban csökkenni kezdett, ehhez még hozzájárultak bizonyos környezeti problémák, melyek együtt azt eredményezték, hogy a bányában egy két évtizeden át tartó, lassú felszámolási folyamat indult el. Ennek során 700 km-nyi bányaszakaszt töltöttek fel, melyekből 107 tonna higanyt termeltek ki.

A ma turistaként ideérkezők megnézhetik a bánya egykori főbejáratát, az Antonijev Rov útjának nevezett szakaszt, mely Idrija szinte felfoghatatlanul kiterjedt felszín alatti világának legrégebbi szakasza. Megnézhetjük, 1500-ban hol indult meg a bányászat, és a múzeum is sok érdekes információval szolgál.

Idrija bánya

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Žiga

Idrija egyik legérdekesebb látnivalója szintén a bányászathoz kapcsolódik. Ez a 18. századi Bányászház, mely ma is őrzi eredeti formáját. Benne összefonódnak a város építészeti és bányászati kultúrájának jellegzetességei. Az 1990-es években újították fel, napjainkban már védett műemlék.

Földszintjén a berendezés a 20. század elejének stílusát testesíti meg. Az épület nagy része fából készült, sok apró ablaka miatt egy igazán monumentális épület hatását kelti. A legtöbb bányásznak nem telt saját házra és veteményeskertre.

Ez az épület több bányászcsaládnak adott otthont, akik igen szűkös körülmények közt éltek itt. A 19. században 16 ember élt a falak között, nagyon szerényen. Még az sem volt egyszerű, hogy a kis szobákban az ágyaknak helyet találjanak, ezért nyaranta a gyerekek általában a padláson aludtak.

A helyiek viccesen úgy mondták, a bányászoknak azért volt annyi gyerekük, mert a kis szobákban nem tudtak egyebet csinálni, mint összebújni az asszonnyal.

Idrijától 2 km-re terül el a Divje Jezero, azaz a Vad-tó, egy 100 m magas, meredeken emelkedő sziklafal lábánál. Főleg tavasszal szép a környéke, mikor illatozó virágok borítják az erdő alját. Az itt élők úgy tartják, a tó feneketlen – és nem volt még, aki ennek ellenkezőjét bizonyította volna.

Több tapasztalt búvár is itt lelte halálát, miközben megpróbálta megtalálni a tó legmélyebb pontját. Annyit biztosan tudunk, hogy legalább 150 m a mélysége. Az 1967 óta védett tavat több forrás is táplálja. Partján a növény- és állatvilág is érdekes, egy padon üldögélve eltűnődhetünk rajta, vajon mit rejthet a víz mélye.

Gewerkenegg kastély

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Jani Peternelj

Idrijában járva vétek volna kihagyni a díjnyertes Városi Múzeumot a Gewerkenegg várban. Az 1533-ban épült, idegen hangzású nevet viselő várat a német bánya vagy bányavállalat (gewerke) szóból és a Habsburg vice kormányzó, Jurij Egg nevéből alkotott névre keresztelték el.

Az építkezés idején ő volt felelős a bányák működéséért. Az épület eleinte közönséges raktár volt, búzát és higanyt tartottak benne. Később bányászati hivatalok működtek benne, majd más vállalatok, iskolák, de lakónegyedeket is kialakítottak az épületben.

Mai kinézetét a 18. században nyerte el, mikor barokk stílusban felújították. Következő helyreállítása az 1990-es évek elején történt. 1953 óta otthont ad a Városi Múzeumnak és a Zeneiskolának is.

Kiállításait összesen 26 teremben nézhetjük meg. Kiemelt darabjai a kőzettani és ásványgyűjtemény, valamint a csipke kiállítás, mely a 17. századtól a jelenkorig mutatja be a csipkeverés helyi tradícióit.

A bányászat és a csipkeverés nemcsak meghatározták a város történelmét, de összefonódásuk is van. Ahogyan a Bányászházban is láthatjuk, a feleségek és a lánygyermekek a házimunka mellett csipkeveréssel foglalkoztak, miközben a bányászok dolgoztak.

Idrija csipke

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Ines Zgonc

A mára népművészeti kinccsé és szimbólummá vált idrijai csipkéről először a 17. század elején tesz említést egy forrás, de ekkor már komoly hagyományai voltak a vidéken,  az egyik legfontosabb árucikknek számított.

Ami egykor csupán kellemes időtöltésnek indult, abból nem sokkal később a családok második legfőbb bevételi forrása lett. Az első csipkeverő iskolát 1876-ban nyitották meg a városban.

Alapítója Ivanka Frejancic, aki az iskolához szükséges pénzt bécsi arisztokrata családoktól gyűjtötte össze. Az iskola jelenleg is működik, 400-an tanulják benne a csipkeverés hagyományos fortélyait.

Idrija sok múzeuma és galériája mutatja be a csipkéket, de a legszebbeket a Városi Múzeumban nézhetjük meg. A több mint 30 éve megrendezésre kerülő Csipke Fesztivál pedig minden év júniusában tiszteleg Idrija egyik büszkesége előtt.

Képek forrása:

Wikipédia / Szerző: Jani Peternelj

Wikipédia / Szerző: Jani Peternelj

Wikipédia / Szerző: Jani Peternelj

Wikipédia / Szerző: Jani Peternelj

Wikipédia / Szerző: Žiga

Wikipédia / Szerző: Ines Zgonc