Az idrijai csipkekészítés hagyományai

Idrija csipke

Idrija neve Szlovénián belül egyet jelent a higanybányászattal és a csipkekészítéssel, és ezt már az országhatárokon túlról érkező turisták közül is egyre többen tudják. Az idrijai csipke évszázadokon át a presztízst, a minőséget, a megérdemelt hírnevet jelentette.

Hogy a csipkekészítés hagyományai pontosan mikor és hogyan kezdődtek, azt nem tudni, de valószínűsíthető, hogy a bányászok feleségei hozták magukkal a csipkekészítés mesterségét a cseh területekről, ahonnan származtak.

Asztalterítők, ágyneműk, ruhák, kendők, ruhaszalvéták, kesztyűk, fülbevalók, nyakláncok és minden más megtalálható itt, amit csipkéből lehetséges elkészíteni. Az idrijai nők az idők során nem tétlenkedtek, munkájukat pedig a turisták is elismerik azzal, hogy nagyrészt kifejezetten a csipke miatt keresik fel Idrija városát.

A csipkekészítés a 16. században kezdődött. Néhány templomban olyan freskókra bukkantak, melyek bizonyítják, hogy már akkoriban elterjedt volt ez a mesterség, de Janez Vajkard Valvasor szlovén történetíró is megemlíti a csipkét 1689-ben, mint a helyi asszonyok egyik jellemző tevékenységét.

Az első írott forrás, ami kifejezetten az idrijai csipkéről szól, 1696-ból maradt fenn. Az első csipkéket vastag fonalból készítették, főként az egyház számára, de a gazdagabb parasztság is előszeretettel vásárolta őket.

Idrija

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Jani Peternelj

Az első csipke üzletet a városban 1860-ban nyitotta meg Stefan és Karolina Lapanje. Néhány év múlva a család már nemcsak Szlovéniában, de Közép- és Nyugat-Európában is ismertté tette az idrijai csipkét. Ezután kezdeményezték Bécsből az első csipkekészítő iskola létrehozását.

Mivel a csipkekészítés tudománya nemzedékről nemzedékre öröklődött, szervezettebb formát akartak adni az oktatásának.

Az első csipkeverő iskolát 1764-ben nyitották meg Ljubljanában Mária terézia támogatásával, de ez néhány év múlva bezárt. 1876-ban történt egy újabb próbálkozás, immár Idrijában, ahol a csipkekészítés honos “műfaj” volt, nem úgy, mint a fővárosban.

Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy ez az iskola nem zárt be, sőt, azóta is működik. Első vezetője a helybeli Ivanka Ferjancic volt, aki a csipkekészítés egészen új módszerét mutatta be az idrijai lányoknak, asszonyoknak. A 7 pár orsóval vert csipke hamar népszerű lett és elterjedt a vidéken.

Az idrijai iskolában számos tehetséges, nemzetközileg is ismertté vált csipkeverő került ki. Egy részük a környéken maradt, hogy átadja tudását az ifjabb generációknak, sokan viszont Európában terjesztették az idrijai csipke hírét és készítésének tudományát.

Az idrijai iskolának több alintézménye is létrejött Szlovéniában, hogy még inkább megőrizhessék ezt a technikát. Olyan különleges elemek készítését is meg lehetett itt tanulni, melyeket csak a legritkábban alkalmaztak a csipkeverésben.

Gewerkenegg kastély

Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Jani Peternelj

Az első csipkekiállítás Idrijában 1970-ben nyílt meg a Gewerkenegg kastély múzeumában. Ez azonban még nem volt méltó az idrijai csipke bemutatásához, ezért az 1980-as években egy etnológus segítségét kérték, hogy a csipke történetét egy új, színvonalasabb kiállítás keretében mutathassák be.

Sok alkalmai kiállítás is nyílt, melyek hatására egyre többen kezdték el felkutatni otthonaikban a régi csipkéket. A helyiek adományaiból összegyűlt egy múzeumi kiállításhoz elegendő anyag, melyet már külföldön is bemutathattak.

Idrijában az egyik legfontosabb esemény a Csipke Fesztivál, melyet több mint három évtizede rendeznek meg minden évben, egyre több külföldi látogatóval. A város mindent megtesz azért, hogy a csipke ne csupán Idrija múltjának egy darabja legyen, hanem a város jövője is. Céljuk, hogy az idrijai csipke védett termékké váljon.

Képek forrása:

Wikipédia / Szerző: Ines Zgonc

Wikipédia / Szerző: Jani Peternelj

Wikipédia / Szerző: Jani Peternelj